A nyári holtszezonban bemutatkozott MaiA integrált erősítő fotóit elnézve a készülék arányai alapján egy „normál”, 43 cm széles audio komponensre számítana az ember, éppen ezért igencsak meglepődik, amikor meglátja az aprócska bonsai erősítőt. Az egyre terjedelmesebb BoxDesign sorozat egyik legújabb üdvöskéje azonban kicsiben is sokat tud, valamint olyan sok bemenettel rendelkezik, hogy számos hozzá képest óriási versenytársát is lepipálja e téren.

A kis méretből adódóan a MaiA értelemszerűen csak digitális erősítő lehet, ami ráadásként a méltán híres Flying Mole erősítő modulokból épül fel. A „papíros” Hi-Fi Piac olvasói talán még emlékeznek a jó pár évvel ezelőtt bemutatott japán Flying Mole (Repülő Vakond) erősítőkre, amelyek meleg, csöves jellegű hangzásukkal vívták ki maguknak a szakma és a vásárlók tiszteletét, (na, és persze az értetlenkedését, hogy hogyan csináltak ezt). A karakterük gyakorlatilag abszolút az ellentéte volt annak, amit az ember egy digitális készüléktől várna, s ahogy visszaemlékszem, én is teljesen odavoltam értük.
Szóval elméletileg ezeket a kis japán kütyüket fogja felidézni a MaiA, ami ha megvalósul, azt hiszem, a kis erősítőnek egyből nyert ügye lesz.

A 2×25 W (8 Ohm) teljesítményű MaiA megalkotásakor a jó hangminőség mellett a másik fontos cél a kiemelkedő használhatóság volt, így a készüléken annyiféle rendű-rangú bemenet található, ami nem egy klasszikus méretű társának is a becsületére válna. A komplett repertoár 8 „drótos” és egy drótnélküli inputból áll, melyek között három sztereó line bemenet (2×RCA, 1×3,5 mm jack), MM Phono, XMOS aszinkron USB port és koax illetve 2 optikai digitális bemenet, valamint 4. generációs Bluetooth vezeték nélküli csatlakozás található, utóbbi természetesen az audió célokhoz optimális aptX-es fajtából. Az USB porton és a többi digitális bementen keresztül érkező jeleket kiváló minőségű 24 bit/192 kHz-es DA konverterek alakítják analóggá.

A MaiA masszív fémháza külsőleg az időtlennek nevezhető kategóriába tartozik, hiszen nincsenek különleges, cserébe később esetleg idejétmúltnak számító design elemei. Tervezői a kicsi kasztniba még fejhallgató kimenetet és egy 3,5 mm-es szabályozható szintű előfok kimenetet is bele tudtak zsúfolni, a kezelés tökéletes komfortját pedig a vékony, kártya formájú távvezérlő biztosítja. Hátlapján a behatárolt dimenziók miatt kissé sűrűn helyezkednek el a különféle aljzatok, míg a bal sarokban az aranyozott banáncsatlakozóknak szorítottak némi helyet. A letisztult, minimalista stílusú előlap közepét a hangerőszabályzó uralja, a bemenetek között balra-jobbra léptető gombokkal váltogathatunk.

Az ezüst és fekete színekben kapható készülék a többi BoxDesign elektronikához hasonlóan szintén külső táppal működik, ami, mivel így külön vannak a potenciális „szennyező” elemek, valójában a praktikussága mellett auditív szempontból is az egyik legjobb megoldásnak számít.

♫

A Flying Mole név felemlegetése mindjárt magasra tette a képzeletbeli mércét (főleg, hogy a régi emlékek amúgy is mindig szebbnek tűnnek), de azért a japán Vakondokokhoz hasonlóan kicsi Maia jól állta a sarat, annyi különbséggel, hogy a karakterét az azonos modulok ellenére azért némileg racionálisabbnak éreztem. Természetesen ez már az áramköri környezet és a többi részegység hatása, hiszen azoknál már megnyilvánul a Pro-Ject saját világa és hangzásideálja, ami inkább a kellemes félvezetős, mint a csöves irányba húz.

Bach nagyzenekarra és zongorára írt Concertójával indul a program, amit a Maia lendületesen, frissen és üdén szólaltat meg. A hangok könnyedén áramlanak a hangszórókból, a megszólalás alapvetően sima és kellemes színezetű. A zenekar tömege talán lehetne egy kissé súlyosabb, viszont a muzsika oldott hangulatát remekül tolmácsolja és a hangszerek játékossága is tökéletesen átjön. A hegedűk hangja szinte úszik a levegőben és ide-oda hullámzik a két hangsugárzó között, a kis Maia érezhetően nagyon kedveli Bachot, és amint az a többi zenéből kiderül, általában véve a klasszikusokat is.
Kicsit még ennél a német zeneszerző zseninél maradva a brandenburgi koncertben leginkább a zene fenségessége és eleganciája nyűgöz le. Nagyon szépen formálja a hangokat, a színvilága pedig telt és egészen picit édeskés, még bőven azon a határon belül, hogy szirupossággal lehessen vádolni.
Rachmaninov zenéje aztán egy egészen más világ. Az óriási koncertzongora határozott leütéssel megszólaltatott hangjaiban tökéletesen érezni a fémhúrok fémességét és rezonanciáját, testesek és a hangszerhez hasonlóan óriásiak, gyakorlatilag betöltik a hangsugárzók közti teret. Tónusuk, színviláguk és textúrájuk remekül eltalált, amúgy meg szinte hihetetlen, hogy ebből az apróságból törnek elő. Ugyanígy vagyok a vonóskar drámai hangulatot keltő, méltóságteljesen hömpölygő muzsikájával is, ami nagy ívűen, szabadon és korlátok nélkül árad a dobozok közül. Benne van a komplett orosz lélek és súlyos érzelmek öltenek zenei testet egy pici erősítő közreműködésével, ami most igazán nagyot alkot.

Patti Austin kellemes, lobby bárok hangulatát idéző zenéje valódi felüdülés és könnyed kikapcsolódás ezután, barátságos, lágy és finom hangszerekkel, valamint dús és erőteljes mélybasszussal, olyannal, amihez valódi kakaó és tartalékok kellenek, amelyek úgy látszik, a Maiában megvannak. Ugyanez a könnyedség jellemzi a Glenn Miller Orchestra Chattonooga Choo Choo című felvételét is. Levegős, könnyed és igazán fesztelen a megszólalás, újfent megmutatva, hogy a Maia nem egy görcsölős fajta. A cinek és a fúvósok kifejezetten tetszenek, a hangszerek között pedig remek az összhang; érezni, hogy egy rutinos és összeszokott csapat játszik, aminek a tagjai a hosszú évek ellenére mégis élvezik a közös zenélést.

Popos-rockos témákon az izgalmas színvilágnak, a telt hangzásnak és a korrekt basszusnak köszönhetően szintén nagyon élvezetesen zenél, rock koncert helyszínt ugyan nem csinál a szobából, de azért megteszi, amit kell, és a keményebb részletektől sem ijed meg. Filmnézésnél szintén jól teljesít, életszerű emberi hangokkal, izgalmas effektekkel és az előzőek után már cseppet sem meglepő módon kellemes kísérő muzsikákkal.

Noha a MaiA a már sokszor bizonyított, jól bevált Flying Mole alapokra épült, azért a Pro-Ject mérnökei is beletették a magukét, hogy a végeredmény ez a nagyon kellemes hangvételű, széles frekvenciasávban aktív és műfaj független erősítő legyen. A készülék legfőbb sarkalatos pontja a teljesítménye, ám érzékeny hangsugárzókkal akár nagyobb nappalikban való használatra is kényelmesen alkalmas lehet, és még ki sem kell hajtani a lelket belőle, hogy normál vagy már kissé nagyobb hangerőt produkáljon. (A teszten maximum egy picivel a félhangerő fölött szólt.)

Pro-Ject MaiA
Teljesítmény: 2×25 W (8 Ohm)
2×30 W (4 Ohm)
Frekvencia átvitel: 20 Hz – 20 kHz (+0dB, -0,5dB)
Jel/zaj arány: > -90dB
Méretek: 206×36×200 mm
Tömeg: 1, 85 kg (táp nélkül)
Ár: 149.000,- Ft

Forgalmazó: Inter Audio
Tel: 1/468-2176
www.audiocentrum.hu